• Kezdőlap

    Szeretettel köszöntelek

    oldalamon kedves látogató.

    Gyere beljebb és nézz körül.

     

     

     A nő járja az élet igazi útját. Ő a művészet. Még beszélni se tud, mikor már meg tudja különböztetni a szépet a nem széptől. Csak az az élet lehet boldog ezen a földön, amelyiknek a lelke - levegője a szép. 


    Gárdonyi Géza

     

     

    2014. Képeim

     



     

      "Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat,

    hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat."

    /Wagner/

      

     

     

    A nő addig szép, míg szeretik.

    /Móra Ferenc/

     




    A nőket szeretni kell, nem pedig megérteni.
    Nők könyve

     





    "Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van." Müller Péter

     

     

     

     

    Csak ez az élet fáj 



    Mondd, miért nem felelsz,

    mit vétettem neked?

    Hallgatásod fáj,

    mi ez a csöndes őrület?

    Veszekedj, vádolj,

    kiabálj, csak szólj!

    Ne kínozz tovább,

    megöl a néma kór!

    Mondd,hogy nem szeretsz,

    s én megbocsátok Neked;-

    az utadból félreállok,

    az árnyékod leszek.

    Valamit eltitkolsz előlem,

    jól tudom!

    Hol rontottam el,-

    az okát hiába kutatom.

    Kérdezném tőled,

    de csak a rideg csend felel;

    -mindhiába várom,

    nem jön az égi jel.

    Már a szakadék szélén állok,

    sötét alagútban járok;-

    lelkemet kiönteném, de nincs kinek

    Szavaidat távolról hallom,

    de azok oly hidegek.

    Fagyot görget elém az északi szél,

    a lámpa fénye csillog a friss havon;-

    gyémánt szőnyeg terül a lábam elé,

    a világ oly csodálatos!

    Csak ez az élet fáj,

    de az nagyon!